Shape1

A KEZDET


2000 május : Egy Angers-i étteremben két barát (Jean-Yves A. és Jean-Pierre) találkozott azzal a céllal, hogy alapítsanak egy fõleg férfi énekesekbõl felálló kórust. Mindketten tagjai voltak már egy regionális vegyes kórusnak. Ebbõl a célból felvették a kapcsolatot tíz régi énekes cimborájukkal, akik mindannyian szívesen vágtak bele ebbe a kalandba. Az ötlet szép lassan kezdett formát ölteni, egy fontos része mégis hiányzott : egy zenei vezetõ, aki irányítja a csapatot csakúgy zeni oldalról, mint az elõadás módját illetõen.

Ráadásul a kórus nem szeretne egy újabb hagyományos zenei csoportot alapítani, hanem mindenféle irányítás nélkül szeretne fellépni.

Laurence, a regionális kórus egykori tagja és egyben énektanár elfogadja ezt a felelõsséget és a kórus egyetlen hölgy tagja lesz.

Jean-Yves A., Michel és Philippe mindhárman gitárosok, csupán egy „zongora” hiányzik. Amikor Fabrice csatlakozik a csoporthoz, az együttes pont olyan, mint amilyennek azt a két barát megálmodta.

„Mine de rien” (a kórus akkori neve - nem is néznéd ki belõle) 2000 szeptemberében kezdi meg mûködését. Kezdõdhet a kaland.

Minden második héten találkoznak az énekesek és egy szinte kizárólag különbözõ francia sanzonokból álló repertoárt gyakorolnak. A kórus mottója hamar kialakul és ez lesz: „A francia sanzon minden állapotában”












2002 Április: Az elsõ koncertet 18 hónap és 18 dal után adja „Mine de rien”. Az angers-i „La rose des vents” mûsorának elsõ felét biztosítja a Chanzy színházban a hasonló nevû városban.

Ez az elsõ koncert remek kritikákat kap és a kórust a melle-i (Deux-Sèvres megye) fesztivál szervezõi meghívják, hogy vegyenek részt a 2003-as rendezvényen. Ennek a fontos fellépésnek elõkészítéseként a csoport ad néhány koncertet a régión belül, de azon kívül is. Így például a Massif Central-ban és Brioude-ban (Haute-Loire megye).

Ekkor egy fontos esemény következik: a regionális sajtó olvasása közben derül ki, hogy egy 4 zenészbõl álló klasszikus zenekar is a „Mine de rien” nevet viseli. Meg kell tehát változtatni a nevet! Mostantól „Sans crier gare”-nak (figyelmeztetés nélkül) hívják az ensemble-t. Az együttes választ egy új jelvényt is és ezzel teljes az átváltozás.


2005: Egy utolsó fontos változás történik a csapat összetételében: Fabrice a zongorista úgy dönt, hogy elhagyja a csapatot. Eric veszi át ezek után helyét.

Ez után a hûség az csapat egyik legfontosabb értéke és ha a tagok nem is, de a ruhák, a repertoár és a fellépések jól mutatják, hogy az ensemble képes a fejlõdésre.


Traduction : Laszlo Ujhelyi


 

divers 012 2 hongrois sans_crier_gare
Site with XWebDesignor  By www.neutssoftware.com